Panic Disorder Severity Scale

A pánikbetegség súlyossági skála (PDSS) egy 7 tételből álló, klinikusok által alkalmazott értékelési skála, amelyet Dr. M. Katherine Shear és munkatársai fejlesztettek ki 1997-ben a Pittsburghi Egyetemen. Úgy tervezték, hogy átfogó, de hatékony mérést nyújtson a pánikbetegség súlyosságáról, amely az állapot összes fő dimenzióját rögzíti, nem csak a pánikrohamok gyakoriságát. A PDSS-t széles körben használják elsődleges eredménymérőként a pánikbetegség klinikai vizsgálataiban, valamint a kezelési válasz monitorozásának klinikai eszközeként. A hét elem a következőket értékeli: (1) a pánikrohamok gyakorisága, (2) szorongás a pánikrohamok során, (3) a jövőbeli rohamokkal kapcsolatos várakozási szorongás súlyossága, (4) agorafóbiás félelem és elkerülés, (5) interoceptív félelem és elkerülés (a pánikhoz hasonló fizikai érzeteket kiváltó tevékenységek elkerülése), (6) a szociális károsodás, és a működés károsodása (7). Az egyes tételeket egy 0-tól (nincs) 4-ig (extrém) 5 pontos skálán értékelik, így a teljes pontszám 0-tól 28-ig terjed. A PDSS-t azért fejlesztették ki, mert a pánikbetegség akkoriban létező mérései vagy csak a pánikrohamok gyakoriságát értékelték (figyelmen kívül hagyva a rendellenesség tágabb hatását), túl hosszadalmasak voltak a rutin klinikai használathoz, vagy összekeverték a pániktüneteket az általános szorongással. Hét specifikus dimenzió megcélzásával a PDSS többdimenziós súlyossági profilt biztosít, amely klinikailag informatív, miközben elég rövid marad a rutin adagoláshoz. A 0-tól 28-ig terjedő összetett pontszám lehetővé teszi az általános javulás nyomon követését, míg az egyes tételek pontszámai megmutatják, hogy mely dimenziókat érinti a legsúlyosabban. A PDSS kiváló pszichometriai tulajdonságokkal rendelkezik, jó belső konzisztenciával (alfa = 0,65), magas interrater-megbízhatósággal (ICC = 0,87) és erős érzékenységgel a kezelési vizsgálatok változásaira. A 8-tól 10-ig terjedő összpontszám általában a klinikailag jelentős pánikbetegség küszöbének számít, és a kiindulási értékhez képest legalább 40 százalékos csökkenést klinikailag jelentős kezelési válasznak tekintik. A PDSS önbeszámoló verziója (PDSS-SR) lehetővé teszi a betegek számára, hogy klinikus nélkül töltsék ki a skálát, összehasonlítható pszichometriai tulajdonságokkal.

Calkulon makes complex calculations simple — built for students and everyday problem-solvers.

1. 1A beadás előtt állapítsa meg a pánikbetegség diagnózisát: A PDSS egy súlyossági intézkedés, nem pedig egy diagnosztikai szűrőeszköz. Csak a DSM-5 kritériumok szerinti pánikbetegség diagnosztizálása után szabad alkalmazni, amely ismétlődő váratlan pánikrohamokat igényel (erős félelem vagy kellemetlen érzés, amely perceken belül eléri a csúcsot), amelyet a 13 meghatározott tünet közül legalább 4 kísér, majd legalább egy hónapig tart a további rohamok miatti aggodalom, a roham következményeivel vagy következményeivel kapcsolatos aggodalom. A PDSS-t nem szabad pánikbetegség szűrésére használni nem diagnosztizált betegeknél.
2. 2A pánikrohamok gyakoriságának felmérése (1. tétel): Értékelje a pánikrohamok gyakoriságát az elmúlt héten (vagy más meghatározott értékelési időszakban). A teljes pánikrohamokat (négy vagy több tünet esetén perceken belül eléri a csúcsot) és a korlátozott tünetegyütteseket (4-nél kevesebb tünetet) egyaránt számolni kell, de külön is nyomon követhetők. Értékelés: 0 = nincs pánikroham, 1 = enyhe (ritka, körülbelül hetente egyszer vagy ritkábban), 2 = közepes (1-2 hetente), 3 = súlyos (több mint 2 hetente, de nem naponta), 4 = extrém (napi vagy csaknem napi roham). A klinikusnak segítenie kell a betegnek abban, hogy megkülönböztesse a pánikrohamokat az általános szorongásos epizódoktól, amelyek nem rendelkeznek a hirtelen kezdődő és csúcsjellemzőkkel.
3. 3Mérje fel a szorongást a támadások során (2. tétel): Értékelje a pánikrohamok során tapasztalt szorongás vagy félelem szintjét. Ez a dimenzió elkülönül a gyakoriságtól, mivel egyes betegeknél gyakoriak a mérsékelt szorongással járó rohamok (valamennyire hozzászoktak), míg mások ritkán szélsőséges rémülettel járó rohamokat. Értékelés: 0 = nincs szorongás, 1 = enyhe (néhány kellemetlen érzés, de kezelhető), 2 = közepes (jelentős szorongás, de képes elviselni), 3 = súlyos (intenzív szorongás, erős menekülési késztetés), 4 = szélsőséges (elsöprő rémület, a halál vagy a kontroll elvesztése). Ez az elem a pánikélmény szubjektív érzelmi intenzitását rögzíti.
4. 4Az előrelátó szorongás felmérése (3. tétel): Értékelje a jövőbeli pánikrohamokkal kapcsolatos aggodalma vagy félelmei súlyosságát, ha jelenleg nincs ilyen pánikrohama. A megelőlegező szorongás gyakran a pánikbetegség legmaradandóbb és legrosszabb dimenziója, amely a rohamok és a vezetést elkerülő magatartás között folytatódik. Értékelés: 0 = nincs előzetes szorongás, 1 = időnként aggódik a támadások miatt, 2 = gyakori aggodalom a jelentős időt elfoglaló támadások miatt, 3 = átható, nehezen kezelhető aggodalom, 4 = szinte állandó aggodalom a támadások miatt, ami letilt. A betegek ezt gyakran úgy írják le, mint „félelem a félelemtől”, vagy folyamatosan résen vannak a következő rohamra.
5. 5Értékelje az agorafóbiát és az interoceptív elkerülést (4. és 5. pont): Az agorafóbiás elkerülés mértéke (4. pont): a beteg milyen mértékben kerüli azokat a helyzeteket vagy helyeket, ahol pánikrohamok fordultak elő vagy előfordulhatnak, beleértve a tömeget, a tömegközlekedést, a bevásárlóközpontokat, a zárt tereket vagy az otthonától távol való tartózkodást. Az interoceptív elkerülés mértéke (5. tétel): milyen mértékben kerüli a páciens a pániktünetekhez hasonló fizikai érzeteket keltő tevékenységeket, mint például a testmozgás (gyors szívverés), a kávé (ingerlés), a forró környezet (izzadás), az érzelmes filmek (izgalom) vagy a szexuális aktivitás (fokozott szívverés és légzés). Mindkét elem 0-4-es besorolást kapott a nem kerüléstől a majdnem teljes elkerülésig.
6. 6Értékelje a funkcionális károsodást (6. és 7. tétel): Munkakárosodás mértéke (6. tétel): a pánikbetegségnek a foglalkozási működést befolyásoló mértéke, beleértve a kihagyott munkanapokat, a csökkent termelékenységet, a munkafeladatok elkerülését és az ingázási nehézségeket. A szociális károsodás mértéke (7. tétel): a pánikbetegség milyen mértékben befolyásolja a társas kapcsolatokat és tevékenységeket, beleértve a társasági összejövetelek elkerülését, a baráti kapcsolatok fenntartásának nehézségeit és a családi kapcsolatok feszültségét. Mindkettő 0-4 besorolást kapott a nem károsodástól a teljes működésképtelenségig. Otthonosok vagy nyugdíjasok esetében értékelje a háztartási kötelezettségek és a közösségi részvétel egyenértékű területeit.
7. 7Számítsa ki a teljes pontszámot, és dolgozzon ki kezelési tervet: Adja össze mind a hét elemet a teljes PDSS pontszámhoz (0-28). Súlyossági tartományok: 0-1 = nincs vagy minimális pánikbetegség, 2-5 = határvonaltól enyhe, 6-9 = enyhe vagy közepes, 10-13 = közepes, 14-18 = közepesen súlyos, 19-28 = súlyos. Enyhe esetekben (PDSS 6-9) a CBT önmagában is elegendő lehet. Mérsékelt esetekben (PDSS 10-18) kombinált CBT és farmakoterápia (SSRI vagy SNRI) javasolt. Súlyos esetekben (PDSS 19-28) azonnal el kell kezdeni a farmakoterápiát egyidejű CBT beutalással, és megfontolandó a benzodiazepin áthidaló terápia az akut tünetek enyhítésére, amíg az SSRI-k hatnak. Ismételje meg a PDSS-t a 4., 8. és 12. héten a kezelésre adott válasz ellenőrzéséhez.

• !A pánikrohamok összetévesztése a generalizált szorongással: A pánikrohamok különálló epizódok, hirtelen kezdődően, perceken belül elérik a csúcsintenzitást, intenzív fizikai tünetekkel (palpitáció, légszomj, mellkasi fájdalom, szédülés, paresztéziák) és kognitív tünetekkel (félelem a haláltól, félelem a kontrolltól). A generalizált szorongás egy krónikus, tartós aggodalom, amely fokozatosan épül fel, és nem rendelkezik a pánikra jellemző hirtelen csúcsponttal. A betegek néha „állandó pánikrohamként” írják le a krónikus szorongást, és a klinikusok a PDSS-t e téves címkézési, felfújó pontszámok alapján értékelhetik. A PDSS-t a valódi pánikrohamok alapján kell értékelni, amelyek megfelelnek a DSM-kritériumoknak, nem pedig a generalizált szorongásos tünetek alapján.
• !Az interoceptív elkerülés figyelmen kívül hagyása kezelési célként: A klinikusok gyakran az agorafóbiás elkerülésre összpontosítanak (kerülik a helyeket), miközben figyelmen kívül hagyják az interoceptív elkerülést (a testi érzések elkerülését). Az interoceptív elkerülés ugyanúgy ellehetetlenítő lehet: a betegek kerülhetik a testmozgást, a koffeint, a szexuális tevékenységet, az érzelmi kifejezéseket, a forró környezetet, bizonyos testhelyzeteket és még a nevetést is, mert ezek a tevékenységek pánikra emlékeztető fizikai érzeteket keltenek. Ha az interoceptív elkerülés (PDSS 5. tétel) szintje emelkedett, de a kezelés során nem foglalkoznak vele, akkor a betegek csökkenthetik az agorafóbiás elkerülést, de érzékenyek maradnak a visszaesésre, mert nem tanulták meg, hogy a pánikszerű érzések nem veszélyesek. Az interoceptív expozíció a pánikbetegség bizonyítékokon alapuló CBT alapvető összetevője.
• !A PDSS egyedüli használata a társbetegségek felmérése nélkül: A pánikbetegség ritkán fordul elő elszigetelten. A pánikbetegségben szenvedő betegek hozzávetőlegesen 50-65 százalékának van komorbid súlyos depressziója, 30 százalékának komorbid szociális szorongásos zavara, 25 százalékának komorbid generalizált szorongásos zavara, és 25-35 százalékának társbetegsége van a szerhasználattal (különösen az alkohollal, amelyet gyakran öngyógyításra használnak). A PDSS csak a pánikbetegség súlyosságát méri, és nem rögzíti ezeket a társbetegségeket, amelyek jelentősen befolyásolják a kezelés tervezését, a prognózist és az öngyilkossági kockázatot. Az átfogó értékelésnek tartalmaznia kell a depresszió (PHQ-9), egyéb szorongásos zavarok, szerhasználat (AUDIT, DAST-10) és az öngyilkossági gondolatok szűrését.